by Lénárd Róbert
Tudjuk, hű közönség: egyre csak azt kérded,
Mikor szólal már meg az a Rongyos élet?
Most zene nincsen, hallni, szú hogy perceg,
Elrabolunk tőled még egynéhány percet.
Reméljük, mindenünk tetszést, sikert arat.
Az új szezon: kétezertizenöt-tizenhat.
Ne támadjon kérdés nőstényben és hímben
Az évad lesz ebben a tucatnyi kínrímben
Sorin Militaru most nem irtja a népet
De karnebálról fest röpke horrorképet
E román farszétól a mosoly az arcra fagy
A farsangja mocskos, de benne a parti nagy
Szigarjev nem román, ellenben orosz
Másodjára tapsot e színen ő oroz
Egy asszony fog előttünk vidáman elbukni
Hernyák György rendezi: ez lesz a Guppi
Táborosi piknikre készülünk ezután
(Ím, a Csárdásfürsztint rendezte ez a lány)
Látunk majd rózsát és majomkenyeret,
És eldalolja nekünk a Kis herceget.
Egy veréb született száz évvel ezelőtt
Hangja elvarázsolt szinglit és szeretőt
Ezt felidézendő (ez a színház ilyen)
Kinga énekli el, hogy zsönörögretrien
Disznóké, birkáké a világ, satöbbi,
De némely disznó disznóbb, mint a többi.
Orwell és Mezei – e kapcsolat nem kényszer:
Állatfarm, ezerkilencszáznyolcvannégyszer.
A lovakat lelőtték és rózsaszín lesz a vér
A profik házába hogy Majera visszatér
Groteszkül szól majd, de nem fáj ez az ütleg:
A színen forró vasat majd kovácsok ütnek.
Szarkasztikus dráma, fekete meg piros.
A Kovácsok szerzője: Nikolity Milos.
Azt hiszed, ennyi? Ne légy biztos ebben.
A program burjánzik, mint a gyom a kertben.
Irodalmi estek, tárlatok, hang, verseny,
Összművészet lesz itt, e fényes épületben.
Ma, mire a kivilágos virradat kiderül
A kisterem csöndjében az asztalra bor kerül
A „kintet” hagyd kint, még sokára virrad
Gyere és koccintsunk – nyílik az új évad
Ha elég a borból, a sank mögé állok:
Új év, új klub, raklap és egyéb ideálok
Negyvenkettő a szám, az évad száma itten
Benne az élet, a világűr meg minden.
Már csak te hiányzol, bősz nézősereg
Ez az űr üres, ha nem játszik neked.
A színház csak látszat. Zsákbamacskát árul.
Az évad s a függöny – most végre kitárul.
